exit 24/7

II. FÁZIS 2026.04.01


Úgy érzem ezek az adatok nem kielégítőek, van valami megfoghatatlanság,
amit rögzítenem kell. Az adatok pusztán számokat adnak, ezekből jól tudok következtetni,
De nem elegendő a szubjektív megélés bemutatására. 

Sokkal asszociatív tényezőket is keresnem kell.

Az első videóim jól érzékeltették a hiperrealitást.




Rendszereznem kell a megfigyeléseimet. 

Egy szigorú tipológiát kell felállítanom. Ha lenne egy mintám, vagy sok mintám, könnyebben tudnám bizonyítani a helyek átmenetiséget, eközben frusztráló jelenlétét.





2026.03.31.

A rögzítéshez elkezdtem polaroid képeket készíteni a városi aluljárókban. 

Egyrészt ebben a formátumban van egyfajta nyers megismételhetetlenség, minden exponálás egyedi és visszavonhatatlan. 

Emellett kémiai úton rögzíti a fényt, ami egy teljesen új szempontrendszert alakít ki.
A kép nem csupán pixelek halmaza, hanem egy fizikai reakció eredménye. 

Az aluljárók hideg, mesterséges fénye szó szerint, kémiai folyamatok révén ég bele a papír emulziójába. A megélt tér egy kézzelfogható, materiális tárggyá válik a kezeim között.



BIZONYÍTÉKOK CSATOLVA >>>>>






Ezek a helyek néha elvesznek belőlem.








Hőkamera:

A hőkamera egy infravörös tartományban működő szenzoros képalkotó eszköz, amely a felületek hőmérsékletével összefüggő sugárzást detektálja, majd ezt vizuálisan értelmezhető képpé alakítja. A létrejövő hőkép nem a tárgyak színét vagy anyagát, hanem azok eltérő hőállapotát mutatja.



Ez a kulcs.
Megtaláltam a mesterséges fény
és az élő közötti jelenlétet
felfedő médiumot.





Meg tudom örökíteni az ürességet, 
amit magunk után hagyunk.

 Ez a visszamaradt folt nem csupán maradék energia. 
Ez maga a test nélküli feszültség. Egy leszakadt entitás.



                     
Izolált biológiai anomália.

  A fizikai test már továbblépett.




Az infrastrukturális terhelés epicentruma.

A tömeg ezen a spektrumon egyetlen, összefüggő hőfoltként viselkedik.




Egy biológiai kísérlet.

Ez nem pusztán biológiai hulladék.



Pókszerű entitások kebelezték be a tereket.Tértelen, időtlen.







Felismertem az összefüggést, amit mindenki más ignorál:
minden mesterséges fénycsomópont egyben mikrobiális csomópont is.














Ahol a fotonok sűrűsödnek és megtörnek a térben, a mozgó testek ott hagyják a legkoncentráltabb nyomukat. 
Ha ezt a láthatatlan biológiai árnyékot képes vagyok fizikai formában rögzíteni és megtartani, 
akkor dekódolhatom belőle az emberi stresszt. 


2026.04.24.>>>>

A mintavételezést ismételhetőbb és összehasonlíthatóbb módon próbáltam megszervezni, 
ezért három alkalomra, délután 4 és 8 óra közötti időszakra korlátoztam. 

A felületet standardizáltam, fémkorlátokat választottam, amelyek a felszín és mély kapcsolódási felületeiként szolgálnak. 

5 másodpercig vettem mintát nagyjából 1 méteres felületről.


Megállapítások:


Ahogy a mikrobák a csésze peremének ütközve torlódnak össze, úgy szorulunk be mi is a neonfényes betonfalak közé.

Itt már csak az aluljáró toxikus fényét túlélő, mutálódott törzsek növekednek.

A Deák Ferenc téren gyűjtött tenyészet sejtfalai megrepedtek a morfológiai traumától.


A baktériumok már nem a csészében nőnek, a mikroszkópon keresztül egyenesen a retinámba rágják be magukat a 450 nanométeres sugárzás elől.


A város pedig az a gigantikus, kivilágított petricsésze, amiben a saját pusztulásomat tenyésztem.