exit 24/7


III. FÁZIS 2026.05.01.
Azt hiszem, kezdek elveszni... Túl sok réteg rakódott egymásra, bennem is, a térben is.
Az volt a célom, hogy rendet teremtsek a rendszerben, 
de nem gondoltam volna, hogy a rétegek puszta felfedése ekkora fizikai teherrel jár.


De tudom,


hogy van értelme folytatni.
Muszáj, hogy legyen.

Meg kell találnom a módját,
hogy ezt a megélt belső nyomást valahogy kivezessem ....magamból.


image not found
Eszembe jutott egy megoldás: egy élőtesten kell modelleznem a roncsolást. Egy helyettesítő organizmuson, amely akarata ellenére is fizikailag leköveti a fényterhelést, amit ráerőltetek.



Így jutottam a gombákhoz.A fényre reagálva képesek torzulni.
A kutatásokból a következő téziseket emeltem ki:


CÉL: ASSZIMETRIKUS NÖVEKEDÉS -> irányított morfológiai TRAUMA.

Beszereltem egy E27-es, RGBW LED-izzót.
A napfény mellett napi 3 órában kapják a kék fényterápiát, pontosan a korai termőtest-fejlődés szakaszában.


Az alanyok kiválasztása kritikus volt: Pecsétviaszgomba és Süngomba Képtelen a testük elrejteni a stresszt, a húsuk szinte azonnal, engedelmesen felveszi
a rájuk kényszerített terhelés alakját.


Mindent szigorúan kontrollálnom kell. 
Ha elveszítem a kontrollt felettük, magam felett veszítem el.A műszerek figyelnek. Mindent rögzíteni fogok. Remélem, az eredmények hamarosan igazolják, hogy mindennek van értelme.