series of real moments
photo project
A fotográfia történetében kezdetétől fogva tárgyalt kérdésköre a médium sajátosságaiból adódó valóságérzékelés. Susan Sontag úgy fogalmaz, a fénykép nem pusztán ábrázolás, hanem viszony a világhoz. Roland Barthes ezt a viszonyt a studium és punctum mentén úgy fogalmazza meg, hogy a kép nem egyszerűen informál, hanem „megsebez” vagy személyesen megérint. Vagyis a szubjektív tapasztalatok mentén építkezik a látott viszonya.
A fotográfia ezáltal, Ariella Azoulay mentén is,
az egymás közti relációk egyik formájaként nevezhető.
A fotográfia ezáltal, Ariella Azoulay mentén is,
az egymás közti relációk egyik formájaként nevezhető.
A gondolatmenet a fotográfia időbelisége pillanatnyisága kapcsán, Vecsei H. Miklós Soliloquor könyvének idézetére fogalmazodott meg bennem:
"A valóság érző pillanatok összesége." Ezt a gesztust felhasználva egy emberről alkotott személyes portrésorozatomban azokat a pillanatokat képeztem le, amelyekben a legmélyebben éreztem a másik ember jelenlétét. A szubjektív lenyomatok vállaltan a saját belső világomra reflektálnak. A képnéző ezáltal egy asszociatív sorozattal kerül szembe, ahol a metaforák sokasága minden esetben egy újrakonstruált valóságot hoz létre. A fotósorozat vállaltan megkonstruált, a képek beállítottak, komponáltak, válogatottak, mégis ezzel ellenben egy mély érzést ábrázolnak. A néző az asszociációk révén így nem az objektivitással, hanem tapasztalataival, érzéseivel, benyomásaival találkozik.
"A valóság érző pillanatok összesége." Ezt a gesztust felhasználva egy emberről alkotott személyes portrésorozatomban azokat a pillanatokat képeztem le, amelyekben a legmélyebben éreztem a másik ember jelenlétét. A szubjektív lenyomatok vállaltan a saját belső világomra reflektálnak. A képnéző ezáltal egy asszociatív sorozattal kerül szembe, ahol a metaforák sokasága minden esetben egy újrakonstruált valóságot hoz létre. A fotósorozat vállaltan megkonstruált, a képek beállítottak, komponáltak, válogatottak, mégis ezzel ellenben egy mély érzést ábrázolnak. A néző az asszociációk révén így nem az objektivitással, hanem tapasztalataival, érzéseivel, benyomásaival találkozik.
Throughout the history of photography, one of the central issues has been the perception of reality arising from the medium’s unique characteristics.
As Susan Sontag puts it, a photograph is not merely
a representation, but a relationship to the world. Roland Barthes articulates this relationship through the concepts of studium and punctum, arguing that an image does not simply inform, but “wounds”
or touches us personally. In other words, the relationship to the seen is constructed through subjective experiences. Thus, in line with
Ariella Azoulay, photography can be described
as a form of interrelationship.
This way of thinking, concerning the fleeting nature of photography, took shape in my mind through a quote from Miklós H. Vecsei’s book *Soliloquor*:
“Reality is the sum of perceptible moments.”
Using this concept, in my personal portrait series of a person, I captured those moments in which I felt the other person’s presence most deeply.
These subjective impressions intentionally reflect my own inner world. The viewer is thus confronted with an associative series, where the multitude of metaphors creates a reconstructed reality in every instance. The photo series is admittedly constructed; the images are staged, composed, and curated, yet despite this, they convey a profound emotion. Through these associations, the viewer thus encounters not objectivity, but their own experiences, feelings, and impressions.
“Reality is the sum of perceptible moments.”
Using this concept, in my personal portrait series of a person, I captured those moments in which I felt the other person’s presence most deeply.
These subjective impressions intentionally reflect my own inner world. The viewer is thus confronted with an associative series, where the multitude of metaphors creates a reconstructed reality in every instance. The photo series is admittedly constructed; the images are staged, composed, and curated, yet despite this, they convey a profound emotion. Through these associations, the viewer thus encounters not objectivity, but their own experiences, feelings, and impressions.
Felkészítő tanár / tutor: Taskovics Dorka