keepers of the night
photo project
Diplomamunkámban az álmok visszatérő alakjait, az anima és animus archetípusát vizsgáltam, saját visszatérő álmaimból kiindulva. Ez a személyes tapasztalat vezetett az álomfejtés, valamint az álmok pszichológiai, társadalomtudományi és vallási értelmezési kereteinek kutatásához.
In my thesis, I examined recurring dream figures—specifically the anima and animus archetypes drawing on my own recurring dreams. This personal experience led me to explore dream interpretation and the psychological, sociological, and religious frameworks for interpreting dreams.
Az álmok értelmezése hamar megjelent a gondolkodás történetében: az ókori kultúrákban gyakran isteni üzenetként vagy jóslatként tekintettek rájuk, míg a görög hagyományban már a transzcendens és a fiziológiai magyarázatok is egymás mellett léteztek. A modern pszichoanalízisben Freud az álmokat a tudattalan vágyak és konfliktusok szimbolikus kifejeződéseként értelmezte, Jung pedig a kollektív tudattalant az emberi psziché mélyebb, személyen túli rétegekként értelmezte, amelyben ősképek, archetípusok és közösen örökölt szimbolikus mintázatok működnek. Az álmok ebből a szempontból nem csupán privát képek, hanem egyszerre individuális és kollektív jelenségként is értelmezhetőek. Személyes tapasztalataink sűrűsödnek, miközben kulturális örökségeink is felszínre törnek. A folklorisztika hasonlóan tekint
az álmokra, mint az emberi érintkezés és történetmesélés kulturális lenyomataira, amelyek eposzok, népmesék és mítoszok formájában épültek be a hagyományainkba.
az álmokra, mint az emberi érintkezés és történetmesélés kulturális lenyomataira, amelyek eposzok, népmesék és mítoszok formájában épültek be a hagyományainkba.
The interpretation of dreams appeared early in the history of thought: in ancient cultures, they were often regarded as divine messages or prophecies, while in the Greek tradition, both transcendental and physiological explanations coexisted. In modern psychoanalysis, Freud interpreted dreams as symbolic expressions of unconscious desires and conflicts, while Jung interpreted the collective unconscious as deeper, transpersonal layers of the human psyche, in which primal images, archetypes, and collectively inherited symbolic patterns operate. From this perspective, dreams are not merely private images but can be interpreted as both individual and collective phenomena. Our personal experiences condense as our cultural heritage also comes to the surface. Folkloristics views dreams similarly, as cultural imprints of human interaction and storytelling that have been woven into our traditions
in the form of epics, folk tales, and myths.
Az álmokban visszatérő karaktereket Jung archetípusoknak nevezte meg, tehát nem pusztán pszichológiai szereplők, hanem olyan alteregók, amelyek az álmainkon keresztül reflektálnak belső feszültségeinkre, traumáinkra és elfojtott emlékeinkre. Két fontos karaketere ezek közül az anima és animus, a belső női és férfi énünk. Megjelenésük nem véletlenszerű: formájukat a személyes tapasztalatok mellett regionális kultúránk, vallási és társadalmi örökségünk, valamint az általunk ismert szimbólumrendszerek is alakítják.
Jung referred to recurring characters in dreams as archetypes; thus, they are not merely psychological figures, but alter egos that reflect our inner tensions, traumas, and repressed memories through our dreams. Two important characters among these are the anima and the animus, our inner feminine and masculine selves. Their appearance is never random: their form is shaped not only by personal experiences but also by our regional culture, religious and social heritage, and the symbolic systems we are familiar with.
A jungi gondolkodás és az imaginációs pszichoterápiák hipotézise szerint ezeknek a belső alakoknak a vizualizálása közelebb vihet önmagunkhoz, és akár egy gyógyulási folyamat kezdete is lehet. Ezt az elméleti hátteret felhasználva saját belső animámnak és animusomnak adtam vizuális formát. A két karakter megjelenítésével nemcsak elveszett emlékeimre és belső konfliktusaimra reflektáltam, hanem arra is, hogy ezek az alakok miként formálódnak a kelet-európai és keresztény kultúrkör sajátos képi, szimbolikus és morális öröksége által. A két figura közötti viszony nem harmonikus egységként, hanem feszültségtérként jelenik meg. Egymásnak feszülésük egyszerre utal a tudatos és tudattalan tartalmak közti konfliktusra, valamint arra a kulturális háttérre, amely meghatározza, hogyan képzeljük el a női és férfi princípiumokat, a bűnt, a tisztaságot, a vágyat vagy éppen a transzcendenciát.
According to Jungian thought and the hypotheses of imaginative psychotherapies, visualizing these inner figures can bring us closer to ourselves and may even mark the beginning of a healing process. Drawing on this theoretical framework, I gave visual form to my own inner anima and animus. By depicting these two characters, I reflected not only on my own lost memories and inner conflicts, but also on how these figures are shaped by the specific visual, symbolic, and moral heritage of Eastern European and Christian culture. The relationship between the two figures therefore appears not as a harmonious unity, but as a field of tension. Their tension with one another simultaneously points to the conflict between conscious and unconscious content, as well as to the cultural background that determines how we imagine the feminine and masculine principles, sin, purity, desire, or even transcendence.
Marie-Louise von Franz értelmezése nyomán ezek a belső „lények” úgy is felfoghatók, mint a tudattalan üzenetközvetítői: olyan alakok, amelyek valami lényegeset próbálnak közölni, még akkor is, ha olykor fenyegető, üldöző vagy nyugtalanító formában jelennek meg. A projekt számomra ennek a belső kommunikációnak a vizuális megfogalmazása: kísérlet arra, hogy a személyes és kollektív tudattalan határán mozgó álomalakok képpé váljanak, és ezáltal közelebb vigyenek az önismerethez.
Following Marie-Louise von Franz’s interpretation, these inner “beings” can also be understood as messengers of the unconscious: figures that seek to convey something essential, even if they sometimes appear in threatening, haunting, or unsettling forms. For me, this project is a visual articulation of this inner communication: an attempt to transform the dream figures that move along the border between the personal and collective unconscious into images, thereby bringing us closer to self-knowledge.
Felkészítő tanár / tutor: Pettendi Szabó Péter