A projekt során a városi teret, a kapitalista időstruktúra és az emberi test szinkronicitásának hiányát tárom fel. Fő fókuszom a városi terekre, fényhasználatra irányul, kiegészülve a testekkel.
A kapitalizmus azon fázisába érkeztünk, ahol a fogyasztás az emberi test módosítására, nem csak áruba bocsájtására terjed ki. A folyamatos fényhalmazok az önmagad jobb énjének megvásárlására sarkallnak.
Március 15.
Mától elkezdem feljegyezni a napjaimat. Ma megvizsgálok több fényszennyezettségi térképet, VIIRS, NASA és Light pollution térképet.
MÉRT FÉNY ≠ ÉRZÉKELT FÉNY.
• Fényszennyezés: nem kívánt vagy túlzott mesterséges fény jelenléte a környezetben.
• Lux: mennyi fény esik egy felületre, 1 lux = 1 lumen / m²
• Fényesség, luminancia: milyen “fényesnek látszik” egy felület. Maga a vetítés is luminanciát ad.
• Égbolt fényesség SQM: mennyi fény van az égbolton, pl.: város: ~18 mag/arcsec²
Március 16.
Egészen érdekes eredményeket kaptam. A VIIRS műhold nem látja az oldalra világító fényt, az aluljárókat, a beltéri fényt. A NASA térképek sok ideig átlagolnak, így eltűnnek a villogások, a forgalom, az események. EZÉRT KELL EGYBEN VIZSGÁLNI. Az enyém lokális tapasztalat.
Március 17.
“A műholdas adatok és a helyben érzékelt fény között jelentős eltérés van. A projekt ezt a torzulást vizsgálja, ahol a városi fény nem mint objektív mérés, hanem mint tapasztalati jelenség jelenik meg.”
VIIRS: felülről látja a fényt.
Én: belülről (utcán, aluljáróban).
A hierarchia elcsúszik!
Március 19.
Elindultam, hogy képekben is feljegyezzem a teret, a fényeket. Éjszaka az éjjeli ragadózok is útrakelnek. Teljesen hihetetlen az a hanyatlás, ami este megfigyelhető. Szabadon él? De ki? Van még aki?
Március 21.
Egyre több helyen járok, olyan helyeken, olyan időpontokban, amelyeket sosem tennék. Egészen elképesztő, hogy mindenhol találkozom a nyomorral, a hátrahagyott emberekkel. Csak kallódnak az utcán, látszik a szemükön, hogy ők maguk is azt érzik: már mindegy. Egy megfigyelőrendszerben élünk. Talán ez a projekt már nem is a fényről szól, a fény csak ürügy.
Március 27.
Minden, amit látok, az valaminek a maradványa. Maradvány egy emberből, egy interakcióból, egy kapcsolatból. Megszokni ennek a végességét lehetetlen. Ezért ijeszt meg az állandó fogyasztás, mert rászoktat minket az ideiglenességre. Félek attól, hogy a projektem több mindent feltár annál, amit kerestem.
Március 28.
Pályaudvarok, megállók, kietlen vonatok a legelemibb rajzai a társadalomnak. Ma vettem egy hőkamerát, elutaztam Mosonmagyaróvárra. Végigmenni a pályaudvaron, interaktálni, a fények csomópontjában lenni. Érzem a valódi esszenciáját a projektnek.
Március 30.
A gombáknak egy termőblokk a legideálisabb, annak a formája azonban korlátolt és keretek közé szorított. Muszáj lesz máshogy hozzáállni ehhez a modellhez. Ahogy dolgozom rajta, jövök rá, hogy az adattermelés, a hiperrealitás érzése egyre erőteljesebb. A test a fénybe fárad bele. FOLYAMATOS SZÉTESÉSBEN VAGYUNK.
Március 31.
Fémes ízt érzek a számban.
Eggyé válok a kutatással.
Április 3.
Egyre inkább elvesztem az erőmet, mintha húzna le valami. Valahol a tarkomnál ragadott meg és a gerincemet is csavargatja. Most muszáj átgondolnom mi is a célom.
Április 5.
Nagyon kihalt a város. Kicsit félek mostanában egyedül menni. Mintha egy kis szikra elég lenne a láng belobbantására. Vannak helyek, ahol egy lépést nem tudsz tenni a kamerák nélkül, de máshol végtelen alagutak, aluljárók vannak, nincsen semmi. Tud-e egyáltalán bármi is biztonságot nyújtani?
Április 6.
Az utóbbi időben többször éreztem, hogy nem vagyok önmagam. Mintha ez a projekt teljesen maga köré csavart volna, mintha én válnék egy maradvánnyá. Menni de hova, haladni de merre?
Április 9.
A gombához építek egy figyelőállomást: fényintenzitás, páratartalom, és a gombában keletkező stressz mérése.
Április 10.
A termőblokk egy műanyag tárolóban van, amit zacskóval fedtem le. Naponta szellőztetni kell. A zacskó oldalán lyukakat vágtam, itt tud nőni a süngomba.
Április 11.
A gomba nagyon párásodik a dobozban. Van a zacskón belül a blokkon egy szinte arany színű, sárgás elváltozás.
Április 12.
Sokszor olyan dolgokról írok, amik mintha nem kapcsolódnának a projekthez. A fényre koncentrálok, de képtelen vagyok kizárni a felesleges információkat. Tudom, hogy minden, amit ide leírok, valamiért lényeges.
Április 14.
Mintha ott megszűnne az idő, vagy ki lehetne lépni. A fények vagy irritálnak vagy kellemetlen komfortot váltanak ki. Paradoxon?
Április 16.
Kicsit furcsán viselkedik a pecsétviaszgomba tömböm. Nem ért végig a micéliumháló, azonban az oldalán furcsa sárgás folyadékszerű rész jelent meg. Remélem nincs baj. én hibám.
Április 17.
A sárgás folyadék nő. Olyan, mint a meleg fény az aluljáróban. Csak felszín.
Április 18.
Éjszaka mindig a hajléktalan emberekkel találkozom.. Átmeneti helyek, átmeneti emberek. vetkőzzük le. Keresem azt ami már
nincs. ott. A sárga folyadékot.
Április 20.
Nem tud kiről szóljbu a projektem. Voltam a városban. minden egyformák vagyunk. De a tapasztalatok? Valódiu? Meg vissza tudnék fordulni? A zacskón lévő lyuk szűk. Levegőt kapni nincs màr
Április 21.
Az esti világítás a gombának lefáraszt. Kiég a retina. oldalra nézek, látlak és világít folyamatosan a szemembe. A 450 nanométer. Kevés alvás elég nem. Nagyon nehezen. Éjszaka felkelek és nézni a dobozt nézem.
22
fejfájás fáj nem is aludt. A falak párások a szobámban is. Zacskóban vagyok.
24
a sárga folyadék kifolyt. vagy belőlem. nem tudom a gomba sír vagy én. a fényerő végestelen. a műholdak nem látnak be ide a dobozba kamerák vannak. vakok vagytok. kék tüskére.
25
450nm 460nm 470nm 480nm
a bőröm beton. a micélium áttöri a zacskót áttöri az agyamat. nincs éjszaka. több nincs
27
Bele vagyok kavarodva önmagam fény eszi.
Nincs sötét kavarodni önmagam történetébe.
Bele vagyok kék önmagam kékbe.
Belekavarodik önmagam története.
a fény eszik meg
nincs sötét
csak kék
csak kék
csak kék
fáz fejeszet 2026.0?. .
fázis
...