eastern european fragments
photo project
1989 utáni átalakulás a poszt-szovjet országok térségében egy sajátos "buherakultúrát" hozott létre, amelyben a hibriditást nem csak a poszt-szovjet és a globális kultúra keveredése jelentette, hanem a magyar és poszt-szovjet vizualitás összeolvadása is.
A kelet-európai esztétikának is nevezett balkáni egyveleg sajátos szimbólumrendszert hozott létre tárgyi kultúrájával és vizuális elemeivel. A sokszor azonban túlesztétizáltnak is nevezett kultúra egy töredékes, olykor hamis emlékezetet hozott létre, amelyet a divat, művészet és globális kultúra is újrakonstruál. Sorozatomban erre a fragmentálságra reflektálva tárgyi emlékeket hoztam létre, amelyek egyedisége a médium egyszeriségében, megismételhetetlenségében rejlik.
A kelet-európai esztétikának is nevezett balkáni egyveleg sajátos szimbólumrendszert hozott létre tárgyi kultúrájával és vizuális elemeivel. A sokszor azonban túlesztétizáltnak is nevezett kultúra egy töredékes, olykor hamis emlékezetet hozott létre, amelyet a divat, művészet és globális kultúra is újrakonstruál. Sorozatomban erre a fragmentálságra reflektálva tárgyi emlékeket hoztam létre, amelyek egyedisége a médium egyszeriségében, megismételhetetlenségében rejlik.
The post-1989 transition in the post-Soviet region gave rise to a distinctive “buherakultúra,” in which hybridity was manifested not only in the blending of post-Soviet and global cultures, but also in the fusion of Hungarian and post-Soviet visual aesthetics. The Balkan mixture, also known as Eastern European aesthetics, created a unique system of symbols through its material culture and visual elements. However, this culture—often described as overly aestheticized—has created a fragmented, sometimes false memory, which is being reconstructed by fashion, art, and global culture. In my series, reflecting on this fragmentation, I have created physical memories whose uniqueness lies in the singularity and irreproducibility of the medium.