Dog Drill
music video
A Technokool – Dog Drill című számához készített videóklip egy olyan poszthumán valóság peremére kalauzol, ahol a test mutációja, a technológiai kontroll és a szabad akarat elvesztése feszül egymásnak.
The music video for Technokool’s song Dog Drill takes viewers to the edge of a posthuman world where the mutation of the body, technological control, and the loss of free will clash.
A 20. század vivmányainak hipertárgyakként is megnevezett következményei, mint az atompánik, klímaváltozás, globális válságok a társadalmi szövettel való elválaszthatatlan egybeolvadást idézték elő. Mindeközben a fejlődő tudományok a digitális szimulákrum, DNS kutatás és önvezérlő robotok által az emberi identitás már visszafordíthatatlan fragmentáltságát erősítették fel.
The outcomes of 20th-century developments, often referred to as “hyper-objects”—such as nuclear panic, climate change, and global crises—have led to an inseparable merging with the social fabric. Meanwhile, advances in science—through digital simulacra, DNA research, and autonomous robots—have reinforced the irreversible fragmentation of human identity.
Az eddig ismert centralizált ontológiai státuszt a komplex hálozatok világa váltja fel, megszűnik az eddig ismert humanista emberkép.
Ezen gesztus, a test mutációja révén, a szubjektum új verzióinak lehetséges kimeneteleit veti fel. Transzhumanisták a morfológiához való jogot már a szabadságjogok közé sorolnák, azonban erre a fokú fluiditásra nincsen felkészülve a társadalom "teste". Éppen csak a sejtek morfológiája kezdődött el és máris a protézis applikálását sürgetik.
The centralized ontological status we have known until now is being replaced by a world of complex networks; the humanist conception
of humanity as we have known it is vanishing. Through this transformation of the body, this shift raises the possibility of new versions of the subject. Transhumanists would already classify the right to morphology as a civil right society’s “body” is not prepared for this degree of fluidity. The study of cell has only just begun, and already there are calls for the application of artificial limbs.
of humanity as we have known it is vanishing. Through this transformation of the body, this shift raises the possibility of new versions of the subject. Transhumanists would already classify the right to morphology as a civil right society’s “body” is not prepared for this degree of fluidity. The study of cell has only just begun, and already there are calls for the application of artificial limbs.
A laborok “szakrális terekké”, “rítusi feláldozás” helyszínévé válnak, a transzcendens élmény, az emberkép formálásá által, nem pusztán a kultúra ereklyéjévé válik. Az istenkép az emberre irányul vissza, elválik a többletjoggal rendelkező és az önmaga tudását meg nem haladó polgár képe.
Laboratories become “sacred spaces”, sites of “ritual sacrifice”; through the shaping of the image of humanity, the transcendent experience becomes more than just a vestige of culture. The image of God is reflected back onto humans, distinguishing itself from the image of the citizen who possesses special privileges yet does not transcend his own knowledge.
De valóban bűn e az énkép ilyen mértékű formálása? A már Freud által is megnevezett társadalmi konvenciók meg nem tartása, az állatias vagy éppen mesterséges én felszínre engedése nem éppen önmagunk meghaladása?
Létezik e lineáris fejlődés, vagy a komplex hálozatok halmaza ezt is bekebelezte?
Létezik e lineáris fejlődés, vagy a komplex hálozatok halmaza ezt is bekebelezte?
But is such a degree of shaping of the self-image truly a sin? Is the failure to adhere to social conventions—as Freud himself noted—and the allowing of the beastly or even artificial self to surface not precisely a transcendence of ourselves? Does this linear evolution exist,
or has the complex web of networks absorbed this as well?
Munkám során magam szerettem volna “transzcendens erővel” felruházni a laborokat, egy olyan látszolagos (vagy akár fizikai térben is megvalósuló) tudással felhalmozni, amely visszafordíthatatlan test és mentális morfológiát visz végbe. Az ember önmaga döntésén kívül esve kényszerül remdszerekbe, halmazokba, helyzetekbe. Hogy ez valóban igaz-e egy filozófiai csatát eredményez, azonban a hatalmi ágensek felügyelő jellege vitathatlan. Éppen ezért válik valóssá az a paranoid félelem, hogy döntéseink felett csekély szabad akarat érvényesül.
In my work, I wanted to empower laboratories with a ‘transcendent force’, to endow them with a form of knowledge—whether illusory or even manifested in physical space—that brings about irreversible changes in bodily and mental morphology. Outside of one’s own choices, people are forced into systems, groups, and situations. Whether this is truly the case is a matter of philosophical debate, but the controlling nature of the agents of power is undeniable. This is precisely why the paranoid fear that our decisions are subject to little free will becomes a reality.
A forgatási előkészületeket storyboard rajzolással kezdtem:
I started the pre-production work by creating a storyboard:
Behind the scenes:
Rendező, vágó / director, editor: Fügedi Zsófia
Operatőr / DOP: Váry Levente
Asszisztens / assistant: Gál Zsolna
Jelmeztervező / Costume Designer: Hoover Laura
Lány / the girl: Lőrincz Alíz
Ügynök 1 / agent 1: Fügedi Márton
Ügynök 2 / agent 2: Németh Nándor
Felkészítő tanár / tutor : Bodóczky Antal, Sánta Balázs
Operatőr / DOP: Váry Levente
Asszisztens / assistant: Gál Zsolna
Jelmeztervező / Costume Designer: Hoover Laura
Lány / the girl: Lőrincz Alíz
Ügynök 1 / agent 1: Fügedi Márton
Ügynök 2 / agent 2: Németh Nándor
Felkészítő tanár / tutor : Bodóczky Antal, Sánta Balázs