Beléptünk a tudatosság új formájába, a világ új jelentésbeli halmazaiba. A modernitás egy diffúz, mindenhova beszivárgó realitást teremtett. Az emberi érzékelés tereit szétfeszítő atomfegyver nem csak  Amerika nagy tudományos korszakát indította el, hanem önmaga fizikai határain túlmutatva a mindennapi életbe szivárgott be. A globális és a lokális már nem ellentétes entitás, az atom határokon átívelő ereje a politikai és egyéni szférát is megváltoztatta. Beférkőzött a reggeli kávékba, az utcai beszélgetésekbe és az újonnan megjelenő médiumok képkockáiba.

We have entered a new form of consciousness, a new set of meanings in the world. Modernity has created a diffuse reality that finds its way everywhere. The atomic bomb, which shattered the boundaries of human perception, not only launched America’s great scientific era but also, transcending its own physical limits, seeped into everyday life. The global and the local are no longer opposing entities; the atom’s power to transcend borders has transformed both the political and the personal spheres. It has crept into morning coffees, street conversations, and the frames of newly emerging media.

Időbelisége sem stabil, a robbanás pillanatát a sugárzás ereje élteti tovább, életeket, korszakokat, 
évezredeket áthidalva. A modernitás uncanny változata azonban utolsó nemzeti gesztusként is felfogható, az utolsó emberi nyom letételeként.

Its temporality is not stable either; the moment of the explosion is kept alive by the power of radiation, spanning lives, eras, and millennia. This uncanny version of modernity, however, can also be understood as a final national act, as the deposition of the last human trace.