Megállapítások:
A Nyugati pályaudvar aluljárórendszere egy hatalmas, átláthatatlan polip, ahol három különböző korszak világítástechnikája vegyül. A folyosók hideg, funkcionális 5000 K-es LED-es megvilágítása és a régi típusú nátriumlámpák állandó keveredésben állnak a folyosókon lévő boltok kiszűrődő fényével, illetve a kaotikus reklámfelületek neonjaival. Ebből a vizuális káoszból kerülünk be az M3-as metróállomás letisztultabb világába, ahol a tervezők a kórházi tisztaság érzetét érték el.
Biológiai diagnózis:
A Nyugati aluljárója kognitív túlterhelést okoz: a különböző színhőmérsékletek, lámpaprofilok és a reklámzaj folyamatosan igényli az agy korrekciós munkáját, ami fárasztja az idegrendszert. A két zóna közötti gyors tranzit során az adaptációs sokk fokozott, mivel a szemnek és az agynak a vizuális káoszból egy rendkívül erős, steril fényű környezetbe kell másodpercek alatt alkalmazkodnia.
Spektroradiométer adatok:
A spektrális diagramon látható 450 nm-es tüske a legmagasabb. Éjszakai áthaladáskor ez a fény biológiailag nappalt szimulál.